Néztem ma egy videót.Egy olyan ember beszél és hisztizik rajta,aki már rég leszerepelt,de fanatikus,hardcore hívei most is,mint mindig nyálcsorgatva hallgatják.Akik,ha meglátják a képét vagy meghallják a nevét,mintegy pavlovi reflexként ösztönösen tapsolnak neki.Volt már egy politikus,egy "vezér" a magyar történelemben,aki hasonló reflexeket váltott ki a hallgatóságból.Igaz,annak már bő 50 éve (s akkor muszáj is volt így tenniük).

Stílusban ez valami hasonlatosság ahhoz az emberhez.Csak annak az embernek kevesebb haja volt.

S le merném fogadni,hogy ezen hisztis ember fanatikus híveinek is egy bekeretezett kép lóg a nappalijuk falán róla.Talán még házioltár is van neki ajánlva.

Aztán láttam egy nőnemű celeb-imitátort a napokban.S megfigyeltem az arcát.Igen,róla beszélek,akiről az elkészített videó nyomán akkora botrány kavarodott a neten,hogy az őt sugárzó tévéadó is eltüntette a videót szégyenében.Pedig az az adó anélkül is olyan,amilyen.

S arcra ez valami hasonlatosság a két ember között.Egyformán ronda mindkettő.Egyik ellentétes nemű kiadása a másiknak.Még az arcvonásaik is hasonlatosak.Szerintem

Csak az egyiküket még egy szűk kör isteníti is,a másikat nem.

De azért van valami hasonlatosság.

Változás.

Igen,a változás megkezdődött.Legalábbis ezt mondják azok,akik nyeregben érzik magukat.Nyeregben érzik magukat,hiszen megszavazták nekik...(mondjuk én is,csak másképp).

Egyszer már kaptak lehetőséget a bizonyításra és nem volt annyira nagyszerű,amit csináltak.Az tény és nem vitatom,hogy pozitív irányba terelték az ország szekerét,de igazából a gyakorlatban nem csináltak semmi felmutatható (materializálódott) dolgot.Épült ugyan egy-két dolog,de minden más maradt,ahogy volt.És lassan rohadt tovább.

De volt frankó országimázsunk.S erre el lett talicskázva a pénz.Mint rájuk szavazó állampolgárnak,ez akkor rettentően szúrta a szemem és ennek hangot is adtam párszor magánbeszélgetések közben.Kenyeret és cirkuszt a népnek -- tartja az ősi mondás.Megvolt a kenyerünk,hálistennek és volt mellé cirkusz (imázs) is.

Sokmindent jobbá tettek,de sokmindenhez nem nyúltak.A lehetőségekhez képest jól éltünk (mondjuk úgy:elvoltunk),de nem igazán történt semmi.Állóvíz.

De.Mentségükre mondható,hogy első alkalmuk volt a kormányzásra,korábbi kormányzati tapasztalatok nélkül.Tapasztalat nélkül elsőre még az a bizonyos dolog sem megy frankón,nemhogy a kormányrúd kezelése.

Ha akkor nem ment,akkor most itt az idő,hogy megmutassák,hogy tudják jól csinálni.A tapasztalat már megvan,sőt ellenzékként megtanultak sarat is dobálni,talán mostmár menni fog.Bizalmat kaptak a többségünktől s remélem ezzel élnek s nem visszaélnek.Bár tőlem voksot nem kaptak,azért figyelni fogom a munkájukat s mint egyszerű laikus,igyekszem magamnak racionálisan levonni a következtetéseket.Ha jól dolgoznak,akkor oké,de ha nem...

Rettegés.

A vesztes oldal.Hát igen,ekkorát hozzájuk hasonlóan csak a világoszöld rendszerváltó párt bukott.Nagy koppanás volt,de előre látható.

Azt tartja a népi mondás: ha láttam volna,hogy el fogok esni,akkor leülök.

Ők látták,hogy esni fognak,mégsem ültek le.Most meg fenékre huppantak.Nem kicsit,nagyon.Miért viselkedtek így?Rátarti büszkeségből vagy pusztán vakságból?

Nehezen tudom megítélni.Egy viszont biztos,hogy rossz játékosok.Egy jó játékos,ha veszít,büszkén veszít,elismeri vereségét és gratulál a győztesnek,majd leül gondolkodni,hogy mit csinált rosszul és legközelebb hogyan fogja jól csinálni.

Ők nem jó játékosok:ugyan elimerték,hogy vesztettek,kvázi gratuláltak is a győztesnek (nem kis gyomorgörccsel),de ennyi.Ezután,amit művelnek/műveltek,nem mondható úriemberhez méltó viselkedésnek.Vesztesként,az álmosolygós gratulációk után egyből elkezdték sz***rral dobálni a másikat.S nem is kis adagokkal.

Nem hazudtolták meg magukat,a stílusukat továbbvitték:mindenki senki,de mi vagyunk a nagy janik,mi mindent jól csináltunk,minden frankó s hazánk a Kánaán (melldöngetés).Ez a politikai stílus valahonnan nekem ismerős.Mintha 89 előtt susogott volna ilyet a propaganda....

Persze a másik oldal se szent,a kapott sz***radagok szépen repülnek visszafelé is.

S a rettegés ugye.Titokban félnek és a legjobb védekezés a támadás.Ezért is dobálóznak.Rettegnek,hogy mi minden fog még kiderülni.Sokminden.Rettegnek,hogy el lesz számoltatva a sötét múltjuk.El lesz.Úgyhogy rettegni lehet és kell is.

De dobálózás helyett bűnbocsánatot és megbánást,őszinte beismerést kellene gyakorolniuk.Ha demokratának és úriembernek tartják magukat.

Mert úriembernek így illik.

MÁV - mindannyiunknak más jut róla eszünkbe: Mászunk-Állunk-Várunk...stb.Tényleg,kinek mi jut róla eszébe?Nyaralási emlék,húgyszagú vagonok,koszos restik...?

Nekem mindig más.Számomra a vasútnak fílingje van:kedves vagy nem kedves utasok,nyomor vagy ürességtől kongó vagonok,tülekedés,várakozás,késés,suhanó IC vagy csattogó Bz-kocsik,az elrobogó táj az ablakból nézve,beszélgetés egy ismeretlennel,akit tán sosem látok többé...a mozdony robaja.

Kár is tagadni:mindannyiunknak volt már legalább egy élménye a vasútról,lett légyen az rossz vagy kellemes.S azt is kár tagadni,hogy az emberiség mi mindent köszönhet a vaspályának.A fejlődés az ipari forradalomtól kezdve a vasút közvetítésével jutott el bárhová.Logisztikailag és közlekedési szempontból olyan tényező volt,mint ma pl.az autópályák.Csak utóbbi s a légi közlekedés tudta hátrébb szorítani.

Ez a dolog így működött kis hazánkban is.

S mit látunk ma? A vasút kb.20 éve agonizál.Mintahogy az államapparátus más nagy szerveinél,itt sem történt meg a normális átszervezés és modernizálás még közvetlenül 1990 után,AZONNAL!Különféle átalakítgatások,kiszervezések (ezzel együtt a szokásos lenyúlások),megszorítások és egyéb finom kis nüanszok vonultak át a vasút utóbbi cirka húsz éves történelmén.Reakciók:sztrájkok "vagonszámra",utaselégedetlenég,kiürülő mellékvonalak,lerobbanó gördülőállomány,végeláthatatlan szócsaták a szakszervezetek és a mindenkori vezetés között és még sorolhatnánk.De érdemi változás,egyetlen átfogó reform sehol!

S az adósság csak gördül,gördül előre a vaspályán.

Most akarnak valamiféle "reformot".A cég szétszervezésvel,sorozatos vonalbezárásokkal (kvázi megszüntetésekkel).A milliárdok meg eközben folynak szépen el.Azt mondta egy nagyokos miniszter,hogy a vasút egy feneketlen fazék,ami csak nyeli el a milliárd forintokat.Csak azt felejtette el hozzátenni a "méltóságos" miniszter elvtárs,hogy nem a fejleszetések,hanem a felsővezetők és a politikusok feneketlen zsebei nyelik a milliárdokat.Mint bármelyik területen az országban.A mértéktelen harácsoló magyar virtus,ami számít,a dolgok jobbá tétele meg levan sz...va.

Ha már kiszervezünk,meg átalakítunk,hogyan is lehetne jól csinálni?Úgy,hogy az mindenkinek jó legyen?Ne csak azoknak ott fent?

Tudom,mindig a nyugati példákat hozzák fel.De talán nem véletlenül.Ott talán tudnak valamit,amit mi itt nem akarunk tudni,pedig tudnánk csinálni!

Ötlet?

Van.Mint a sokat majmolt nyugaton.Ott van egy állami vasúttársaság és vannak mellette magánvasutak is.

Szóval?A fő belföldi vonalakat továbbra is kezelje,üzemeltesse a MÁV.A mellékvonalakat meg tessék átadni a magánvasutaknak.De melyiknek s hogyan?

Természetesen nem egymástól elszigetelt vonalakat és vonalcsoportokat.Összefüggőeket.Vagyis: ugyebár az ország régiókra van tagolva,ezekbe átlag 3-3 megye tartozik.Régiónként egy regionális magántársaság szolgáltasson,saját járműállománnyal,személyzettel,infrastruktúrával.Hogy a jegyárak ne szaladjanak el a végtelenbe és ne legyenek nagy különbségek az egyes társaságok árai között,a Volánok mintájára központilag le kell szabályozni egy sávot,ahol az árak egységesen mozognak.A menetrend legyen utasbarát (az ütemes megoldás egy nagyon tuti megoldás,szerintem),igazodjon a helyi igényekhez és a többi társaság menetrendjéhez.Ehhez persze megfelelő kooperáció kell,mivel ugye a vonatok nem a régió határáig közlekednek,hanem több országrészen is átközlekedhetnek akár.A társaságok az állam felé a kötelező fizetnivalókon túl csak a pályabérletért fizessenek.

Röviden így képzelem én el az átalakítást.Persze a finomabb részleteket külön ki kellene dolgozni,de ez már nem az én asztalom.S persze az átalakítás során lehetőleg kerülni kéne az önös érdekek nyomán kialakuló lenyúlást,nehogy megint súlyos pénzeink tűnjenek el a süllyesztőben.